Tavaly szeptemberben lapunk már beszámolt arról, hogy 2014-ben Százhalombatta ad otthont az Európai Virágos Városok Versenye díjkiosztó ünnepségének. Vezér Mihály polgármester akkor elmondta, hogy városunk az első magyar település, amely ilyen rendezvényt szervezhet, és ez rangos elismerést jelent a település életében. Közel egy éve alakult az a csoport, amely Sinka László alpolgármester és Molnár Mihályné aljegyző vezetésével koordinálja a rendezvény előkészítését.

"Százhalombattán a közterületek, lakótelepi előkertek és a családi házak udvarai egyre szebbek, gondozottabbak. A város vezetői évek óta kiemelt feladatuknak tekintik, hogy az itt élők kellemes környezetben, egyre otthonosabban érezzék magukat, és az iparvárosi környezet fokozatosan "zöldebbé" váljon. Ezt az ügyet a városlakók egyre nagyobb számban tekintik szívügyüknek, évről-évre többen csatlakoznak a "Virágos Százhalombatta" és a "Tiszta udvar, rendes ház" mozgalomhoz. A közös erőfeszítések 2011-ben a Virágos Magyarországért környezetszépítő verseny fődíját jelentették, ezután képviselhettük hazánkat az EFE nemzetközi versenyén. Az ott elnyert ezüst fokozat bizonyította számunkra, hogy jó úton haladunk, folytatnunk kell ezt a munkát" – elevenítette fel az előzményeket az alpolgármester.

Két évvel ezelőtt százhalombattai delegáció utazhatott az Európai Virágos Városok Versenyének díjkiosztó ünnepségére, idén pedig idevárjuk tizenegy ország legvirágosabb településének képviselőit. Szeptember 26-a és 28-a között közel háromszáz városvezető és szakmai stábjuk tagjai érkeznek hozzánk. A díjakat odaítélő nemzetközi zsűri már egy nulladik napon megkezdi munkáját, és eldönti, hova kerül az a számos elismerő cím, amelyekért a városok és falvak idén versenybe szálltak.

Az esemény előkészületeit Sinka László így foglalta össze: "A rendezési jog megtiszteltetés, de komoly szervezőmunkát igényel. A repülőtérre való megérkezéstől, a visszautazás megkezdéséig kell gondoskodnunk a vendégek szállításáról, elszállásolásáról, napi programjáról. Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a nemzetközi zsűri és az EFE vezetőinek, szakembereinek munkája zavartalan legyen. A világháló segítségével regisztrálhatnak a résztvevő küldöttségek, különböző csomagokat állítottunk össze számukra, igyekszünk minden felmerülő kérést teljesíteni. A települések képviselőinek részvétele "önfinanszírozó" jelleggel valósul meg, ami azt jelenti, hogy az általuk befizetett összegek fedezik a felmerülő költségeket."

Az alpolgármester elmondta még, hogy a városlakók is találkozhatnak az országok (Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Írország, Németország, Olaszország, Szlovénia) képviselőivel szeptember 27-én, szombaton. A pénteki hivatalos programok után ugyanis másnap egy "klasszikus vásári forgatag" várja a battaiakat a Szent István téren. Vendégeink a nemzetek találkozóján bemutatják országukat, településüket a helyieknek és egymásnak, illetve kóstolókkal várják az érdeklődőket.

Sinka László szerint az ünnepség és a hozzá kapcsolódó rendezvények előkészítése jó ütemben folyik, az ezzel a munkával tevékenykedők (Polgármesteri Hivatal, Korshak Kft., Barátság Kulturális Központ, "Matrica" Múzeum munkatársai) nagy lelkesedéssel dolgoznak. Várják a szervezők olyan fiatal önkéntesek jelentkezését (radler.csaba@korshak.hu), akik jól kommunikálnak idegen nyelveken, és a programok közben szívesen kísérnének egy-egy külföldi delegációt.

A közelgő százhalombattai nagyrendezvények (Summerfest, Entente Florale Europe díjátadó ünnepsége) feszített munkatempót kívánnak a Polgármesteri Hivatal munkatársaitól, és a városban felújításokat végző, a parkokat gondozó szakemberektől egyaránt. Megújul a Szent István templom környezete, a virágóra, folynak a tereprendezési munkálatok a bontások környékén (volt CBA üzlet, TIGÁZ-központ), és egyre több növénykompozíció pompás látványa állítja meg a járókelőket, vagy éppen leülteti őket az új padokra.

A főkertész (ahogy a városlakók ismerik) elmondta, hogy az önkormányzat és képviselő-testület a lakosság igényeit és javaslatait figyelembe véve próbálja "élhetőbbé" tenni az iparvárosi környezetet. Sok energiát és anyagi forrást mozgósítanak azzal a szándékkal, hogy európai színvonalú játszóterek várják a gyerekeket, virágos parkok nyújtsanak felüdülést a felnőtteknek, és a városba érkező turisták vagy a rendezvények látogatói kellemes benyomásokkal emlékezzenek Százhalombattára. Ezeknek az elképzeléseknek a megvalósításában sok városlakó segít. Területeket fogadnak örökbe, virágokkal ültetik be a társasházi előkerteket és erkélyeket, virágkompozíciókat varázsolnak a családi házak kiskertjeibe.

"Reméljük, hogy elnyerik a battaiak és az idelátók tetszését azok a további környezetrendezési elképzeléseink is, amelyek legkésőbb az őszi időszak végére megvalósulnak. A Kovács Lajos által vezetett Városüzemeltetési és Városfejlesztési Bizottság a terveket elfogadta, így indulhatnak a zöldfelületi rekonstrukciók. Ezek szerint, minden városrészben alközpontok kerülnek kialakításra. A területek átrendezésével elsősorban az ott élőknek szeretnénk egy kellemes, nyugodt hangulatú találkozási pontot kialakítani" – vázolta a megvalósítandó elképzeléseket Nagyné.

Miért szükségesek újabb parkok és zöld területek? A főkertész így foglalta össze érveit: "Ezek a területek stratégiai fontosságúak az életminőség javítása szempontjából. A levegő tisztább lesz, csökken a zajszint, az emberek több lehetőséget kapnak a kikapcsolódásra, regenerálódásra, társadalmi kötelékek kialakítására. Ezek a gondolatok vezérelték a szakembereket például akkor, amikor megszülettek a tervek az Egészségügyi Központ és a "Matrica" Múzeum közötti parkrész átrendezésére. Ott, és a továbbiakban kialakításra kerülő városi alközpontokban főszerepet kap majd a víz megjelenése, ami az emberek hőérzetét, közérzetét pozitívan befolyásolhatja, és a vizuális élmény mellett oldja a feszültséget, csökkenti a mindennapi stressz által okozott feszültséget."

A főkertész reméli, hogy a városlakók türelemmel viselik majd az átalakításokkal járó kellemetlenségeket. A folyamatosan épülő, szépülő környezet talán még több vállalkozó kedvű lakót sarkall arra, hogy bekapcsolódjon a "Virágos Százhalombattáért" és a "Tiszta udvar – rendes ház" mozgalmakba, nemcsak a verseny kedvéért, hanem saját és lakótársaik örömére. Talán ezzel csökken azoknak a rongálásoknak a száma is, amelyek nem kevés szomorúságot okoznak, és felesleges kiadásokkal terhelik a város költségvetését. "Úgy gondolom, a Százhalombattára bármilyen irányból érkezőket napról napra szemet gyönyörködtetőbb látvány fogadja, ebben a csodás környezetben élni pedig, egyre hangulatosabb, kellemesebb."

A Füle házaspár szeretete a növények iránt több mint 120 kilométerről és egy bő emberöltőnyi távolságból érkezett Százhalombattára. A nógrádsápi házak környezetében, gyermekként segítették először szüleiket, nagyszüleiket a porták szebbé, virágosabbá tételében. Ignác bácsi még udvarolni is úgy indult, hogy a szivarzsebében pár szál gyöngyvirág illatozott. Battai kertjükben egy negyvenhat éves barackfa őrzi ideköltözésük emlékét.

A házaspárnak nagyvárosi környezetben is természetes volt, hogy virágokkal és konyhakerti növényekkel veszik körül magukat, örömet szerezve ezzel azoknak is, akik a József Attila utcában sétálnak. Az arra járók pedig megállnak, gyönyörködnek a látványban, magukba szívják a kellemes illatokat, hajtásokat kérnek, vagy egy-egy szál virágot kapnak – kérés nélkül is.

"Még a fogorvosunknál is a mi enciánfánk hajtása növekszik – mondta szerényen, de nagyon büszkén Ica néni. – Aktív dolgozóként is szántunk időt a kertgondozásra, mióta nyugdíjasok vagyunk, azóta pedig napi 4-5 óra is eltelik a palántázással, locsolással, és kert látványának évenkénti újratervezésével."

Újratervezés bizony, hiszen főleg 2012 óta, amikor először neveztek a "Virágos Százhalombatta" és a "Tiszta udvar – Rendes ház" versenyekre, azóta arra is gondot fordítanak, hogy a zsűrit mindig új látvány fogadja, más-más virág- és színösszeállítás állítsa meg a járókelőket.

Sok idő, sok munka, még az önkormányzattól kapott segítség (egynyári palánták) mellett is nagy anyagi ráfordítás a szép környezet megteremtése. "A mi virágaink azonban, tudják, hogy szeretjük őket! A gyermekeinknek és az unokáinknak is igyekszünk átadni ezt a szeretetteljes gondolkodásmódot. Amikor pedig kiülünk a lugas árnyékába a leanderek és margaréták közé egy kis "battai sziesztára", a látvány minden hajlongást, derékfájást feledtet velünk."

Harmadik díj, első díj, különdíj – olvasható a Polgármesteri Hivataltól kapott táblákon a lépcsőház előtti virágok között. És nemcsak táblák, hanem egyre több növény is mutatja, hogy Erzsike példaértékű munkát végez a környezet szépítése érdekében, hiszen minden erkölcsi elismerést jelentő díj mellé kapott pénzösszegből új növényt vásárol, ültet.

"Nagyon büszke vagyok Százhalombattára! Jó érzés, hogy a város vezetői ilyen sokat tesznek azért, hogy mi, városlakók, kellemesebb környezetben, otthonosabban élhessünk itt. Én a munkámmal, a virágaimmal próbálok segíteni abban, hogy ez a munka egyre eredményesebb legyen. Másokat is próbálok bevonni ebbe a mozgalomba! Büszke vagyok arra, hogy több lakótársam az én példámat követve, a tőlem kapott virágokat elültetve, és az én tanácsaimat meghallgatva szintén próbálja szépíteni a környezetét."

Erzsike szerint növényeket csak szívvel lehet nevelni, és akkor szinte rámosolyog az emberre minden rózsaszál, minden erkélyládában pompázó muskátli. Örül annak, hogy már egy-két lakótársa is besegít a virágoskert gondozásába, mert a környezetszépítés egész évben sok munkával jár.

"Mi, akik virágosítunk, parkot rendezünk, már igazi közösséget alkotunk. Szeretettel csereberéljük virágainkat, mert a palánták, örökzöldek vásárlása – még az önkormányzat ingyenes virágosztása ellenére is – anyagi áldozatot követel mindnyájunktól. Ennek ellenére szívesen tevékenykedünk, mert a mai világban így lehet kellemesebben élni. Csak azt sajnálom, hogy néhányan nem így gondolkodnak, és letördelik a hajtásokat, kitépkedik a frissen ültetett növényeket. Sajnos, gyakran a kutyatulajdonosok sem gondolkodnak felelősséggel, és a maguk mögött hagyott "látvány" csúfítja a lakókörnyezetünket. Szeretném, ha a rongálók egyre kevesebben, a kertészkedők pedig, egyre többen lennének, mindnyálunk örömére."

Kupaiék családi házból költöztek a lakótelepre 1994-ben. Beköltözésük első pillanatától próbálják erkélyükön megőrizni az addig megszokott "virágos hangulatot". Tíz évvel ezelőtt aztán Ilike úgy gondolta, ezt az élményt megosztja másokkal is, és virágoskertet kezdett varázsolni lépcsőházuk elé, és az épület melletti, mögötti füves földterületre, amit később örökbe is fogadott.

Az ágyások nőttek, a virágok száma szaporodott, és mára összeszoktak az egyre különlegesebb növényfajták. "Hamar megszokták a lakók is a szemet gyönyörködtető látványt. Bár a munkában nem nagyon segítenek, de amikor virágosztás volt, nyolc szomszéd is beállt a sorba, hogy ennyivel is több egynyári palántát ültethessünk ki – mondta Kupainé. – Így persze, a növényekkel a munka is egyre több. De nem bánom, nekem ez az elfoglaltság az életem egyik legfontosabb része. Munkanapokon csak egy-két órát tudok kertészkedésre szánni, a hétvége nagy része azonban ezzel telik. Az apróbb feladatokat én végzem, az ásásban azonban mindig besegít a férjem."

Nemcsak a nehezebb fizikai munkában, hanem néha abban is szüksége van Ilikének párja támogatására, amikor egy-egy rongálás után megvigasztalja, vagy biztatja, hogy ne adja fel a virágok gondozását. Kupainé szomorúan mesélte, hogy egyszer a szomszédos focipályáról az ágyások közé futó, a törékenyebb szálakat letaposó gyerekek, máskor a céltalanul leszakított rózsák miatt könnybe lábad a szeme. Tudja, hogy a fiúknak is kell a játszóhely, de a magasabbra emelt kerítés talán megóvná a sok munkával rendben tartott kertet, és egy-egy szál rózsát is kaphatna, aki lakását szeretné díszíteni vele, de szétszórni, eldobálni felesleges.

Ezeket a bosszúságokat nem feledteti, de enyhíti az az öröm, hogy a ház körül örökbefogadott terület több elismerést kapott már az önkormányzattól. Ilike jó ötletnek tartaná, ha a díjjal járó pénzjutalmat helyben, a következő év tavaszáig lehetne levásárolni, így az ebből az összegből beszerzett virágok azonnal a kiskertekbe kerülhetnének.

Imre Dénesné úgy emlékszik, első lánya születésekor, a kórházi ágyon kapott jótanácsokat a rózsák nevelésével, szaporításával kapcsolatban egy másik kedves kismamától. Azóta kedvencek a rózsák..., meg a krókuszok, a tulipánok, a csillagvirágok és jácintok. Talán nincsenek is olyan virágok, amelyek ebben a kertben ne pompáznának az év valamelyik időszakában.

Anna néni októberben lesz hetvenhét éves, de minden tavaszt alig vár, hogy végre a kertben munkálkodhasson. Azt mondja, őt a mozgás, a növényekben való gyönyörködés tartja egészségben, a munka élteti. Amikor sok-sok évvel ezelőtt házasságot kötött, azt mondta a férjének, csak akkor kapálja, műveli a kertet, ha abban jó nagy lehet a virágokkal teli rész.

Kívánsága teljesült, hiszen Dénes bácsi is úgy vélekedik, kell a sok virág, és úgy kell őket rendezgetni, ápolni, mint a családtagokat, akkor meghálálják a törődést. Nyolcvanhét rózsatő "hálálkodik" naponta Anna néninek, hiszen folyamatosan nyílnak, színes szirmaikkal, illatukkal elborítják a kertet. "Amikor a Csónakázó-tó melletti terület a Rózsák tere nevet kapta, mondtam is Flórának (Kszellmann Flóra – a szerk.), hogy ez nagyon jó, de akkor oda is ültetni kell rózsákat" – idézte fel a múltat Imréné.

Így is történt. Amikor két évvel ezelőtt az önkormányzat rendezte a parkot, az ottani rózsák is hamar gazdára találtak, mert Anna néni örökbe fogadta ezt a területet. Saját virágaival együtt mára közel hatszáz rózsatő "élvezi" a szerető, hozzáértő gondoskodást. Sajnos azonban, bebizonyosodni látszik, hogy a mondás igaz, nincsen rózsa tövis nélkül! A tövisek azonban nem az idős néni kezét szurkálják, hanem a lelkében okoznak fájdalmat. "Amikor elsétálok a parkig, és észreveszem, hogy kihúzták, letördelték a virágokat, szándékosan besározták a padokat, az nagy szomorúságot okoz. Sokat dolgozom azon a területen, hiszen a kapálással sem tudok végezni egy nap alatt, aztán valakik szórakozásból lerombolják azt a látványt, ami az arra járóknak örömet okozhatna. Egyszer szívesen elbeszélgetnék a virágok szeretetéről ezekkel az emberekkel."

Borika úgy érzi, a természet, a növények szeretete gyógyította meg komoly betegségeiből, és segítette át a lelki nehézségeken. "Nyugalmat ad minden szál virág, úgy gondozom őket, mintha a gyerekeim lennének. Márpedig ahogy a gyerekek nyelvén érteni kell, úgy a virágoknak is saját nyelvük van. Tudni kell, mikor szomjasak, mit szeretnek, milyen területen növekszenek leggyorsabban, árnyékban vagy napsütésben érzik-e jól magukat."

Mogyorósiné pedig, ért a virágok nyelvén, amit az is bizonyít, hogy sokszor talál ajtajában vagy a ház előtti kiskertben olyan virágokat, amelyek máshol már feleslegessé váltak. "Mintha "virágmenhely" lenne, úgy működik ez a munka. Sokan ismernek, és tudják, nálam jó kezekbe kerülnek megunt vagy beteg növényeik."

Borika szerint, a természet csodákra képes. Ezért jártában keltében összegyűjti azokat a formás ágakat, gyökereket és köveket, amelyekből ihletet merít egy-egy új kompozíció elkészítéséhez. Megőrizve a természetes formákat, virágtartó, szobor és kerítés válik ezekből a tárgyakból.

"Örülök annak, hogy a lakók és az erre sétáló emberek megállnak, és gyönyörködnek a kiskert látványában. Kicsi gyerekek ülnek mellém a padra, és kérdeznek a virágokról, fákról. Talán a folyamatos munkámnak, az előkertbeni állandó jelenlétemnek is köszönhető, hogy eddig még nem tapasztaltam semmilyen rongálást, viráglopást. Én mindenkivel szívesen megosztom a növényeimet, de újakat is vásárolok. Néhányan megmosolyognak a bevásárlóközpontban, amikor a lakótársaim által összegyűjtött fémdobozokat "aprópénzre váltom", de engem ez nem zavar, mert ez az összeg is a virágboltba kerül, hogy egy újabb növénnyel gazdagítsam a közvetlen környezetemet, és a városképet."