A házaspár a legnagyobb hűséggel és odaadással őrzi, gondozza a két legendás színész örökségét, a tárgyi emlékektől a fotókig és szövegkönyvekig. Történeteket meséltek a múzeum időszaki kiállításának tárgyairól, de maguk is hoztak néhány felbecsülhetetlen értékű apróságot. Felfedték az első közös fotó hátterét, amin Ruttkai, a gyerekkora óta színészként dolgozó díva önfeledten öleli át a szinte reszkető, távolságtartó Latinovitsot, és az első elválás romantikáját is, aminek tárgyi mementója, egy csúnyácska játékmackó csak nemrégiben került elő egy ismerős fotós hagyatékából.

A plüssmacit Latinovits 20 forintért vette egy miskolci trafikban, a pénzt a szálloda portásától kérte kölcsön. Az ajándékkal észrevétlenül, a hátsó oldalról ugrott fel a vonatra, hogy Hatvanig kísérje a néhány napja megismert Ruttkait.

Gábor Júlia, a színésznő és Gábor Miklós, az ugyancsak kiemelkedő színész leánya hasonlít édesanyjára, de sosem akarta őt követni a pályán. Szereplésre egyszer sikerült rávenni őt. Ruttkai Éva fiatalkori alteregóját játszotta volna a Szindbádban. Egy rövid jelenetben láthatjuk is, amint karonfogva sétál Latinovitscsal, a beszélgetős jelenetet azonban a stáb legnagyobb igyekezete és biztató kedvessége ellenére sem sikerült megfelelő minőségben rögzíteni.

Szigethy Gábor színházakban, színészek között élte le az életét. Legkedvesebb történetei közé tartozik, amikor Latinovits Cipollaként annyira elbűvölte az első sorban ülő pártapparátust, hogy felszólítására a statisztákkal együtt ők is táncra perdültek a színpadon. A színészek megrémültek a váratlan fordulattól, de Latinovits egy pillanatra sem nem esett ki a szerepéből. Kiválogatta a nem kívánatos párokat és "visszaszuggerálta" őket a helyükre. Szigethy Gábor pedig megértette, hogy "a színészet megérthetetlen".

Felesége hasonlót mesélt Ruttkai Éváról, aki Darvas Ivánnal játszott Molnár A testőrében, amikor derült égből villámcsapásként egy cigarettatárca esett a színpadra a fejük fölül, éppen a lábuk elé. Darvas megijedt és lefagyott, Ruttkai viszont nyugodtan feltekintett, és azt mondta: "A Marisnál megint itt van a bakája."

A színpadon tökéletesen koncentrált Ruttkai "civilben" szélsőségesen szétszórtan és feledékenyen viselkedett, hogy Latinovits pedig vehemens lett volna, az "enyhe kifejezés". Működött náluk egy "hangulatbarométer", egy miniatűr festőállvány. Ha csukva volt, még a legközelebbi családtagok is rövidre fogták a látogatást.

A tárgyakról még csak annyit, Ruttkai Éva számára különös erőt adott, ha volt vele a színpadon valami "igazi". Ezért vett meg egyszer egy méregdrága, elefántcsont- ezüst-drágakő karperecet Az öreghölgy látogatásának bemutatójára. Csak a színpadon viselte, egyébként kizárólag a táskájában hordta.

A történetekből a múlt ködén át két csodálatos, feledhetetlen színész és ember mosolygott felénk. Feledhetetlenek még akkor is, ha hivatalos emlékhely – támogatás hiányában – még nem létesülhetett számukra. Családjuk féltő gonddal őrzi a tárgyi mementókat – talán egy boldogabb utókornak, amely majd erre is szánhat figyelmet, időt, energiát.

A "Matrica" Múzeumban április 27-ig látható a Ruttkai – Latinovits emlékkiállítás, amit a sorozat keretében ősszel Gobbi Hilda bemutató követ.