Négy évtizede jött létre a Zerindi Képtár, melynek előzménye az volt, hogy Fazekas József akkor még ifjú zerindi tanárnak, aki akkor éppen a művelődési ház igazgatója is volt, 1973.december 5-én a Falvak Dolgozó Népe című újságban megjelent a levele: "Zerindi Képtárat" címmel. Cseke Péter újságíró támogatta Fazekas József zerindi tanár ötletét, és az erdélyi képzőművészek elkezdtek alkotásaikból adományozni a születendő Zerindi Képtár részére. A zerindiek a kulturális életet községükben eddig is ébren tartották. 1969-ben Csanádi János a Körösköz folklórgyűjtője Irodalmi Kört alapított és erdélyi költőket, írókat hívtak meg összejöveteleikre. A Bondár házaspár a színjátszó csoportot fogta össze. A citera és furulya együttes Kovács Sándor zenetanár irányítása alatt ért el szép sikereket. A Csáky házaspár táncra oktatta a fiatalokat. Kátai Lajos zerindi ezermester, citerákat készített, mellyel országos harmadik díjat nyert, de dalolt, vagy éppen táncolt, csakhogy öregbítse Zerind hírnevét. A hatalom képviselői a Zerindi Képtár hallatán nyugtalankodni kezdtek, a rendőrség kihallgatásra hívta a zerindi tanárokat, idegesítette őket ez a szokatlan önszerveződés, és egyre erősödő közösségformáló mozgalom.

 

Zerind község a nevében őrzi a honfoglaló magyarság törzsi - nemzetségi emlékeit. Dr. Bartucz Lajos XX. század eleji antropológiai vizsgálatai bizonyítják, hogy Arad megye legősibb legtörzsökösebb magyarságával rendelkezik ez a vidék. Zerind, Koppány édesapja volt. Tar Zerindnek Biharban és Somogyban is voltak birtokai, e tájon dukátusi szálláshelye is volt, így azóta őrzi nevét a község. Zerind község a hozzátartozó Feketegyarmattal Trianon után Romániához tartozik, Arad megye északnyugati részén található. Magyarországról tekintve a Tiszántúlon terül el.

 

Az első írásos dokumentumok 1169-ben említik Zerindet. Sok történelmi vihart átélt ez a vidék, és sohasem göröngy mentes úton haladt ez az alföldi nép. A hatalom képviselői hamar átlátták, hogy már nem lehet leállítani a Zerindi Képtár létrejöttét, mivel 26 - többnyire ismert erdélyi művész 52 munkája gyűlt már össze és Cseke Péter újságírónak köszönhetően mindez a Falvak Dolgozó Népe című lapban dokumentálva is volt.

 

Zerind község lakói őseik és szülőföldjük iránti szeretetből és tiszteletből, őrzik tájszólásaikat, hagyományaikat, szokásaikat és a Zerindi Képtár létrejöttével még tovább akarták gazdagítani értékeiket és kultúrájukat. 1974. május 18-án Banner Zoltán művészettörténész hivatalosan megnyitotta a Zerindi Képtárat, ami az önálló magyar művészeti közgyűjteményi mozgalom első dátuma. A zerindi értelmiség úgy gondolta, egy hetes nyári festőtáborra hívja meg a képzőművészeket minden évben és egy folyamatos közművelődési funkciót is sikerül így ellátniuk. 1977-ig néhány festő így Balázs Imre, Gámentzy Zoltán, Incze István, Kusztos Endre, Török Pál, Ughy István és az aradi Alaszu Pál el is jöttek a formálódó zerindi művésztelepre, de mivel határmenti településről volt szó, a hatalom szervei nem támogatták a zerindi művésztelep létrejöttét és végül megszűnt, de a Zerindi Képtár az maradt. Az Irodalmi Kör is folytatta munkáját Csanádi János elnök szervezésében. A szellemi ösztönzője a Körnek a Kisjenőben élő Olosz Lajos költő, aki "Vers a vén cserfához" című költeményét a Zerindi Irodalmi Körnek ajánlotta, a verset 1971. augusztus 10-én írta. Olosz Lajos költő az erdélyi Helikon táborához tartozott. Őszinte barátság fűzte Reményik Sándorhoz és Áprily Lajoshoz, de költészetében a szabad vers felé vonzódott. Olosz Lajos költő 1977-ben bekövetkezett halála után a Zerindi Irodalmi Kör felvette nevét.

Csanádi János a Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör elnöke a Szeplőtelen oltár című kötet szerkesztésében vállalt oroszlánrészt és 1997-ben ki is adták, Olosz Lajos költő addig ki nem adott verseit. A Zerindi Képtár jelenlétével Zerinden irodalmi, képzőművészeti és zenei rendezvények színhelyévé vált. Banner Zoltán művészettörténész a következőképpen írt: "A Zerindi Képtár viszont örök példa, örök mementó marad, hiszen az erdélyi magyar művészet rejtőzködésének a feloldására tett első kísérletként írja be magát művészetünk történetébe."

 

2000-ben a NKÖM Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztályának támogatásával megjelent egy könyv "A Zerindi Képtár" címmel benne a műtárgyak jegyzékével. Siska-Szabó Hajnalka zerindi születésű festőművésznek köszönhetően, ami abba kellett maradjon 1977-ben, most már több mint egy évtizede, nemcsak újra éledt, hanem fokozatosan erősödik a zerindi nyári művésztelep. Az álmok, ha lassan is, de valóra válnak, az igaz értékek pedig a szavakban is, és az alkotásokban is, de egymásra találnak.

 

A zerindi alföldi kék ég alatt, a Fekete-Körös partján van egy maroknyi közösség és nemcsak ápolja, óvja értékeit, de még gyarapítani is képes volt. A Zerindi Képtár egy igazi érték, ha nem lenne az, akkor már az idő kérlelhetetlenül elsöpörte volna. A Zerindi Képtárban látható alkotásokat lehet szeretni vagy nem szeretni, lehet vele egyetérteni, vagy nem – értéke – az egyéni értékeléseken túl, örök. A Zerindi Képtárban benne van szeretete a szabadságnak, a társadalmi igazságtételnek, szeretete a szülőföldnek, a magyarságnak és minden nemzetnek, szeretete az embernek, a gyermeknek, az életnek és ez a szeretet légkör uralja ezt a zerindi ősi alföldi vidéket. A fecsegő Fekete-Körös balladákat, legendákat mormol. A Zerindi Képtárban pedig már látható Deák Árpád szobrász gipsz-makettje a község névadójáról Tar Zerindről. Az itt élő emberek kezdik elhinni, hogy a civil kezdeményezéseknek van értelme és értéke, és bár egy kis alföldi községről van szó, de hiszik, hogy tudnak híd lenne a két ország között. Múltjuk ismeretéből merítenek erőt és bizalmat a jövő iránt.

 

Feketegyarmati Sándor