Tisztelt Olvasóink! Szigetvári József, a Summerfest igazgatója a fesztivállal kapcsolatban megjelent cikkünkre reagálva az alábbi véleményt juttatta el szerkesztőségünkbe. Mivel szerettük volna, hogy írása a nyomtatott lapba is bekerüljön, jelentősen megrövidítettük ügyelve a lényegi mondanivaló sértetlenségére. Miután azonban lapzártáig nem sikerült vele egyeztetni a szerkesztett szöveget, az nem került be a nyomtatott újságba, az online verzióba viszont igen. Miután jelezte, hogy a rövidített szöveget nem tartja alkalmasnak gondolatai megfelelő közvetítésére, sem pedig a közzétételre, itt közöljük az általa írt eredeti verziót. Tisztelettel: Czifrik Katalin főszerkesztő

 

Mint minden évben, az idén is nagy várakozással vettük kézbe az aktuális Hírtükröt, amely értékeli a Summerfestet, véleményeket láttat, vagy éppenséggel üzeneteivel véleményt formál. Természetesen az is kíváncsisággal tölt el, - engem legalább is) hogy a székesfehérvári, ráckevei, jászberényi gyöngyösi, újságok, újságírók, vagy a megyei lapok hogyan vélekednek saját fesztiváljaikról, milyen újságírói közhangulat övezi ezeket a hasonló rendezvényeket. Hogyan látnak minket a külföldiek, és hogyan látjuk mi magunkat? Érdekes és tanulságos, és némi képen meglepő a tapasztalat.

 

Mindenekelőtt, szeretném köszönetemet kifejezni azon nézőknek, érdeklődőknek, rajongóknak, szimpatizánsoknak, akik az utcai felvonuláson (legszerényebb becslés szerint 3500 fő). A nyitó és záró ceremónián (egyenként 1700 fő összesen 3400 fő) a Csík koncerten (600 fő) a Berecz koncerten ( 350 fő). A Pál család koncertjén ( 350 fő) a gyermek programokon alkalmanként minimum 400 összességében 2400 fő) a Fesztivál Sátorban esténként a mulatságban (öt este összességében 2000 fő) az Ökumenikus szertartáson (300 fő) az Arany Szív Gálán (300 fő) a Fesztivál klubban (1200 fő) a Táncpanorámákon 1200 fő vagyis összesen 15300 fő részt vettek a fesztiválon.

 

Nagyon köszönjük a türelmét, megértését minden olyan városlakónak is, aki személyesen nem vett részt egy9k programban sem, de szeretetével, vagy csak halk támogatásával hagyta, hogy dolgozzunk, annak ellenére, hogy biztosan voltak pillanatok, amikor megzavartuk életét.

 

Köszönjük, hogy érdeklődnek, és hogy értik azokat az üzeneteket, azokat a jeleket, amelyeket a világ közvéleménye már régóta, az országos szakma évek óta ismer és tud, és pontosan azt szeretnék, arra kíváncsiak azt tartják fontos erkölcsi és emberi üzenetnek, amit a fesztivál jelent. Mindez nem kis jelentőségű: Százhalombatta nem egy nagyváros, éppen ezért megtisztelő számunkra a figyelem és a szeretet is, amit ez a 15300 ember nekünk átad. Azt persze nem értem, hogy itt felsoroltakat miért nem zavarja a kordon, meg miért nem izgatja, hogy elővételben lehet jegyet venni, és még az sem zavarja őket, ha augusztus 14-én 16 óra és 18,30 között (2,5 óra / év) lezárásra kerül a Damjanich út, csak azért, hogy közel ezer külföldi a battaiakat üdvözölje táncos felvonulásával. Furcsák az emberek.

 

Igaz, hogy nem számottevő módon, de évek óta vannak már Summerfest turisták is, akik néhány napra azért jönnek ide, hogy napközben strandoljanak, este pedig élvezzék a fesztivál forgatagát. Találkoztunk püspökhatvani, kozármislenyi, mosonmagyaróvári, győri sőt nyíregyházi vendégekkel is. E körben külföldieket is találunk: ciprusiak, olaszok rendszeresen vesznek részt magánemberként, turistaként a fesztiválon. Ők biztosan nem tudják, hogy felesleges idejönni, mert a fesztivál unalmas, évről évre ugyanaz, nem más, mint cirkuszt és kenyeret a népnek, hogy az emberek ne gondolkodjanak. Nem tudom, a többség pont azért szereti a fesztivált, mert látva a burjátokat, a dagesztániakat, no meg a Felhőjárókat a Forrással pont elkezdenek gondolkodni, és azt is kedvelik, hogy a fesztivál mindig gondolkodásra készteti őket. Ha másról nem, arról, hogy miért is lehet jó a burjátoknak, hogy 13 napig ideutazzanak Százhalombattára, meg hogy hol is van Burjátia meg Ulan-Ude. A fene sem érti, hogy miért jó ez 15300 embernek. Persze vannak olyanok, akik nem hagyják magukat megvezetni, mert ők pontosan tudják, hogy a nézők amúgy nem a külföldieket, hanem egymást figyelik... Irigylem is őket a felismerés miatt, mert nekem ez eszembe sem jutott.

 

Próbálva eleget tenni a méltatlankodóknak, idén több fesztiválszervezővel beszélgettem, többek között a Sziget Fesztivál szervezőivel, meg a hegyaljásokkal Rakamazon – komolyan véve a tavalyi szösszenetet, hogy a Fest unalmas és senkit nem érdekel, mert évről évre ugyanaz- hogy az ő fesztiváljuk vajon nem unalmas-é és hogy mit újítanak benne évente. Körberöhögtek. Nem értették mit kérdezek. Mindkettő zenei fesztivál, maximum a szereplőket váltják, ezen felül nem sokat, mert szerintük minek kellene azon változtatni, amire van érdeklődés? A közönség a koncertekre jön, és ennyi.

 

Aztán eljutunk a kedvenc, kihagyhatatlan refrénhez, a kordonhoz, meg a többi okossághoz, melynek kapcsán tavalyi magyarázkodásom miatt többen megdorgáltak, hogy minek magyarázkodok? Azt hittem, ha elmondom, akkor megértik. De látva az idei újbóli mantrázást, tényleg úgy gondolom, hogy felesleges beszélni arról, amiről nem kell. Felesleges, mert a Sziget Fesztivál, a Szegedi Szabadtéri Játékok, a Hegyalja, a Művészetek Völgye is körbe van kertíve, de az ott lakók valahogy nem érzik magukat kirekesztettnek, és a hangulatuk sem rosszabb, hanem egyszerűen, mert Európában ez így szokás alapon tudomásul veszik és elfogadják, hogy nincs rendezvény, kerítés nélkül. Még a Balaton Soundon is, pedig ott aztán már a kompon külön ültetik a karszalagost meg az anélkülit. Nem lehet jegy nélkül bemenni. Fogalmam sincs mi abban a probléma (vagy miért csak Százhalombattán) hogy nem minden rendezvény ingyenes. Van, amiért fizetni kell: a nyitó és záró 1200-1500 Ft, a legjobb lelátón lévő helyeket kizárólag a nyugdíjasoknak biztosítjuk 500 Ft-ért. A Táncpanoráma 1000 Ft. Vagyis még műfajon belül árérték alapon országosan is messze a legolcsóbbak a jegyek Százhalombattán. A jegybevétel megkerülhetetlen, az állami támogatások, a pályázati alapok kötelezően előírják, hogy legyen jegybevétel, az ingyenes, valóban "cirkuszt és kenyeret" elvet a mostani kultúrpolitika nem igen támogatja.

 

Úgy gondolom, hogy az öthetes elővétel óriási segítség a szerényebb anyagi háttérrel rendelkezőknek: lehetővé teszi, hogy akár apránként megvehesse valaki a jegyeket, ha egyszerre nem tudja. Senki nem gondolja komolyan, hogy az előadás előtti utolsó percig arra kell várnunk, hogy valakinek eszébe jut-e hogy bejöjjön, vagy nem. Érdekes módon minden településen és minden rendezvényen általánosan elfogadott szokásjog az elővétel (akár olcsóbban is) kizárólag Százhalombattán értetlenkednek olyan dolgon, ami máshol meg természetes. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy a Summerfest minden eseménye ingyenes kell legyen, noha a gyermek és családi programok, az Arany Szív gála, a felvonulás, a Világ Zenei Sátor ( benne a nemzetközi hírű Szalonna és bandája koncerttel) ingyenesen látogatható. A Táncpanorámákra minden este tiszteletjegyet adunk a nyugdíjas kluboknak. Úgy gondolom, hogy a többi rendezvény jellege miatt talán védeni kell azok érdekét vagy érdeklődését, akik nem azért mennek Csík koncertre, mert hallották, hogy "Most múlik pontosan..." hanem azért mert szertik a bogyiszlói népzenét, a Csík zenekar repertoárját. Nem hagyható, hogy három éves gyerekek bandázzanak a színpad előtt, mert a szülők nem vigyáznak rájuk, és nem érdekli őket, hogy esetleg a sikongató apróságok zavarják a művészeket, és a műélvezőket is. A fiatalok számára ott a lehetőség, hogy önkéntesként az összes rendezvényt ingyen látogassák, így tehát a felsoroltak alapján nem értem, hogy ki van kirekesztve a rendezvényből, vagy hogy létezik-e olyan városlakó, vagy társadalmi szegmens, amelyik ne találkozhatna vagy részesülhetne az ingyenes programok által a fesztivállal?

 

Értelmezhetetlen és felfoghatatlan számomra a Tíz nap alatt a föld körül című írás utolsó bekezdése. Egyetlen újságban sem találtam sem Székesfehérváron, sem Debrecenben sem sehol az országban, amely a saját országos és nemzetközi hírű rendezvényét ilyen szövegkörnyezetben írná le. Debrecenben az egynapos Virágkarnevál miatt egy hétig van lezárva a teljes belváros a lelátók miatt, terelik a forgalmat mindenfelé, és senki nem méltatlankodik. Szegeden senki nem érzi magát kirekesztettnek a Szabadtéri Játékok kapcsán, mert a Fogadalom tér 4 hónapig körbe van kerítve. A Fejér Megyei Hírlapnak eszébe nem jut, hogy a Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztiválról méltatlankodó sorokat írjon, mert a rendezőknek a törvény miatt kordonozni kell, és le kell zárni 5 napon keresztül, alkalmanként 6 órára (Battán egyetlen alkalommal 2.5 órára) a Belvárost. Hosszú távon sem tudjuk elkerülni a kordonozást, ugyanis azokra nem "szükség lehet" hanem kötelezően ki kell tenni.

 

A sajtó felelőssége óriási: a sajtó szabadsága természetesen megkérdőjelezhetetlen, és tiszteletben tartandó. Ugyanakkor mégis felmerül bennem a kérdés, hogy a debreceniek vagy mulyák, vagy a debreceni újságírók, ostobák, hogy nekik a Virágkarneválon csak azért tetszik minden, mert az az övék. (Szombathely is hasonló a Savaria Történelmi Karnevállal, ) Hogy ott senki sem morog a kordonért, az egész napos útlezárásért, a százezer látogatóért, ez nekem megfoghatatlan. Az is megfoghatatlan, hogy az ottani sajtó az örömmel és a közös sikerrel van tele, nem pedig azzal, hogy tudjuk, miért kell kitenni a kordont, de mégis leírjuk, hogy minek van kint, mert ha nem tesszük, akkor nem vagyunk objektív sajtó, és majd letámadnak azok, akik akkor örülnek, ha a piszkálódást olvassák. Mintha trendi kötelezettség lenne a kritizálás. Mintha ciki lenne leírni, hogy a záró ceremónia közönsége levegőt nem vett a Forrás- Felhőjárók közös produkción, ami országosan és nemzetközileg is egyedülálló kezdeményezés, és művészi minőség volt! A hosszú távú sikert szerintem nem az befolyásolja, hogy a kordonokat megnyitjuk-e meg hogy ingyen van-e a rendezvény, meg hogy lezárjuk-e az utat. Hosszú távon kizárólag az befolyásolja Százhalombatta jövőjét, hogy a város lakói Szegedhez, Kapolcshoz, Orrfűhöz, Gilgánfához, Debrecenhez, Pécshez hasonlóan képes-e felnőni a feladathoz, hogy nemzetközi mércével mért fesztiválja, rendezvénye van, amivel együtt jár a kordon, az elterelés, a zaj, a jegyelővétel, vagy nem tud felnőni, és belefullad saját értetlenkedésébe.

 

Nem értjük az elcsúfított tér feletti kesergést: a tér nívódíjas tér, miért is kellene máshol az eseményt megrendezni, miért ne kellene megmutatni a majd 25-30 %-nyi más településről érkezőnek? Tavaly nem volt lelátó csak szék, akkor ez volt a baj. Idén volt lelátó, most pedig az. Vagy jó nézőtér, vagy lelátó a téren. Harmadik verzió nincs. Szegeden a Fogadalom tér 4 hónapi van elcsúfítva a lelátó miatt, a Dómot meg még fényképezni sem lehet. Számos előadás reflektorjai a Dómban vannak, a szereplők onnan jönnek ki. Hogy a szegediek, meg az újságírók ezt miért nem tépázzák meg, ki érti? Sokat tépelődtünk a lelátón, a Szent István szobor miatt. A választ Böjte Csaba (Dévai Szent Ferenc Alapítvány) adta meg, aki azt mondta, hogy " Szent István királyunk sem tudta volna sikerre vinni az államalapítást, ha nem segítik a jó ügyeket körülötte." A felesleges hisztériát keltők ellenére meggyőződésem, hogy sem Szent István emlékét, sem munkásságát, sem a szobrát nem hoztuk méltatlan helyzetbe. Augusztus 20-án a városi ünnepségen közel ezerötszáz ember ( mások szerint kettőezer) vett részt az egyházak kenyéráldásán, hallgatták az egyházak képviselőinek veretes beszédeit, felcsendült a legszebb felvidéki dal az " Ó Szent István dícsértessél" és a róla elnevezett téren 21 nemzet fiataljai találkoztak Magyarországon, abban az országban amit ő alapított, és maradt fenn. Nem gondolnám, hogy ez sértené az emlékét, az előtte való tisztelgést, még akkor sem, ha körülötte egy lelátó található.

 

Úgy gondolom, hogy szűznek is maradni, meg férjhez is menni nem lehet egyszerre. Országos- nemzetközi hírű rendezvényt birtokolni lakossági kényelmetlenségek nélkül nem lehet: így van ez a világon mindenhol. A londoniak 3 kemény hétig olimpiáztak, de nagyon élvezték, és a londoni sajtó valahogy nem írta le, hogy kordon, meg mi van azzal a szegény londonival, akit kirekesztettek a nyitó ceremóniáról, mert az első védelmi gyűrűig nem mehetett el jegy nélkül. És ha már a Summerfest hosszú távú fennmaradását boncolgatjuk, nos, megfigyelve a székesfehérvári, debreceni, pécsi újságírói gyakorlatot az biztos nem tesz jót az ügynek, ha a közös öröm a közös siker helyett évek óta a kordonokat és a forgalomkorlátozást, meg az elcsúfított teret emlegetjük. Mindez néhány óráig vagy napig tart pusztán, és éppen ezért tartom álságosnak és feleslegesnek ennek felemlegetését, mert mindannyian tudjuk, olyan ez, mint a disznóól meg az új cipő. Aki bemegy a disznóólba, tudnia kell annak, hogy piszkos lesz a cipője. Aki fesztiválon szeretne részt venni, vagy szeretné ha a városban történne valami ( mert ugye a másik mantra hogy ebben a városban nincs semmi, de ha meg van akkor az, kordon meg a társai) akkor annak tudnia kell, hogy az élményt sem adják csak úgy minden közösségi áldozat nélkül. Kérdezzék meg a debrecenieket, a kecskemétieket, a ráckeveieket, a székesfehérváriakat... Hogy ők ezt, hogy csinálják, nem tudom, de jól esett még megfogni is az újságjaikat, mert azokból sütött a szeretet, és a közös öröm, hogy városuk milyen rendezvénnyel büszkélkedhet. Persze biztos ott is vannak méltatlankodók, de valahogy ezeket elnyomja a többségi öröm, a közös siker, a tudat, hogy a település életjelt adhat magáról. Lehet, hogy a hosszú távú sikernek ez is titka. Mi lenne, ha például erre is gondolnánk, mert akkor a szervezők az önfeledt örömöt éreznék magukénak, és nem pedig azt a keserű torokszorító érzést, hogy mi a fenének strapáljuk magunkat, közel kétszáz battai önkéntes fiatallal mi a francnak kapunk legmagasabb pontos az országos minősítésen, a nemzetközi rangsorban, elismerést a fesztivál összes külföldijétől, ha itthon meg még ez sem elég, még ez sem jó. Persze a 15300 támogató számunkra mindennél fontosabb, de ez meg olyan, mint a légy a levesben: a legnagyobb kondérban főtt gulyásleves feletti örömöt pont annak az apró légynek a látványa rontja el, ami az orrunk előtt esett bele. Nem lehetne, hogy egyszer ez életben az amúgy köztudott ok okozati összefüggések miatti kordonokat és útlezárásokat elegánsan átugorva, 15300 ember örömét meg kétszáz szervező emberfeletti munkáját – utánozva a londoniakat, akik útlezárás ide vagy oda önfeledtén ünnepelték magukat, a türelmüket, a nyitottságukat, az érdeklődésüket, a szeretetüket, meg az önkénteseiket- megbecsülve és éltetve fejeződne be a Summerfestet értékelő cikk. Ha azt húznánk alá, hogy hány városi civil szervezet csatlakozott a summerfestes mozgalmához, hogy a Sérültek milyen elképesztő módon lettek részei a rendezvénynek, hogy a nyugdíjas klubok, a családok, az amúgy nem a városi elit részét képező önkéntesek, a forrásosok ( akik az önkéntesekkel meghatározói lesznek a város jövőbeni társadalmának) milyen elképesztő, és ritkán látható erőt jelentenek még országos viszonylatban is. Hátha az ilyen gondolatok is hozzájárulnának a hosszú távú fenntartásnak....