- A szülők is évről évre várják, és aktívan részt vesznek a sport és kézműves programokon. Ez utóbbin, hűen a Zöld Óvoda szellemiségéhez, az idén hulladékokból készítettünk fejlesztő, ügyességi játékokat. Ez évben kiemelt feladat az óvodákban a hazafiasságra nevelés. Ennek keretében jelképeinkkel, hagyományainkkal, régi népi játékokkal ismerkedtek a gyerekek, és most először óvodai szinten is megemlékeztünk a nemzeti összetartozás napjáról.

 

- Egy Dráva-menti kis horvát faluban, Felsőszentmártonban születtem és nőttem fel. Téli estéken nálunk volt a fonó, hozzánk jöttek az asszonyok és a gyerekek, és én meséltem, énekeltem nekik. Most már tudom, hogy gyerekfejjel nem minden mese üzenete jutott el hozzám, de akkor tanultam meg a mese és az ének tiszteletét, amit a mai napig őrzök. Mindig szerettem kisebbekkel foglalkozni, vigyázni rájuk, játszani velük, szinte egyenes út vezetett az óvónői pályához. Gimnazista koromban pedig már kezdtem érdeklődni a pszichológia és a lélek mélyebb dolgai iránt is. Nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy 1972-ben beindíthattam az első horvát nyelvű óvodát szülőfalumban. Sokat tanultam az ottani emberek őszinteségéből, tisztaságából, a nevelésbe vetett hitükről, alázatról, tiszteletről, ami végigkísérte pályafutásomat.

 

- 1976-ban költöztünk ide a férjemmel és a gyermekeinkkel. Hálás vagyok nekik, mert mindig segítettek és támogattak, beosztott óvónőként és vezetőként egyaránt. A munkámat a gyerekek iránti tisztelet, a tanítani vágyás határozta meg. Nagyon élveztem a csoportmunka minden percét, igyekeztem megtalálni a mindennapi örömöket. Például, ha láttam, hogyan alakulnak, fejlődnek a rám bízott kicsik. Figyeltem, hol van szükség, miben segíthetek, hogyan tudok szeretet adni és kapni, mert a gyerekek számára ez az egyik legfontosabb érték. És mindig fontos volt számomra, hogy a kolléganőimmel együtt tegyek a közös célokért.

 

- Nehezen éltem meg, hogy nem lehettem mindennap a gyerekek között. A férjem sokszor ébresztett éjjel azzal, hogy "már megint sírsz álmodban." Fel kellett dolgoznom a vezetői munkával járó szépségeket és kihívásokat is, és ebben sokat segítettek a jó pedagógiai vénával megáldott kollégák, akikkel együtt gondolkodva, közösen tudtuk megvalósítani a felvállalt célokat. Vallom, hogy engedni kell a "nem" kimondását is ahhoz, hogy megtaláljuk és megvalósítsuk az "igen"-t. Formálódott az intézmény szemlélete, sikerült olyan nevelési filozófiát és módszereket kialakítani, amiben minden óvó néni jól érzi magát, amiben sikereket érhetünk el. Köszönettel tartozom a jól dolgozó, összekovácsolódott kollektívának, hogy a szakmaiságot előre vivő, nevelési céljaink megvalósítását hatékonyabbá tevő javaslataimat felkarolták és támogatták. Hagyományteremtő céllal létre jöhetett a Pitypangos Napok rendezvénysorozata, az óvodai újság, a Legszebb versem-mesém napja, amikor a szülők hozzák el szerzeményeiket, és sok más ilyen kezdeményezés. Bekapcsolódtunk a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő mozgalomba. Természetesen nem feledkeztünk meg a szakmai fejlődésről sem, a kollégák is hozták a saját igényeiket, javaslataikat. Ez vonatkozik a dajka nénikre is, akik életre hívták a belső dajkatovábbképzéseket. A szülőkről is sok szép emléket viszek magammal, őrizni fogom a beszélgetéseket és nevetgéléseket, ahogy a rengeteg gyermeki tekintetet, simogatást, odabújást, de a könnyeket, a vigasztalásokat is.

 

- Mindig azon fáradoztam, hogy amit a körülmények, feltételek megengednek, maximálisan kihasználjam, sosem tettem különbséget a két tagóvoda között. Terveink szerint az új tanévet az új épületben kezdhetjük. Ezt már nagyon vártuk! Hányszor néztük és beszéltük át a terveket az óvó nénikkel! Most már valamennyi óvárosi óvodai dolgozó tervezi a csoportszobája berendezését, a textileket, színeket, formákat. Igaz, hogy addigra már a felmentési időmet fogom tölteni, de szelíd, lassú elválásra készülök. Jó lesz látni és együtt örülni a közös munkánk gyümölcsének!

 

- A szakmától semmiképpen nem szeretnék elszakadni, hiszen az életem szerves része. A Pitypangos Óvoda negyven éves az idén, ebben is van feladatom. Továbbra is keresni fogom a lehetőségeket, hogy a negyven év alatt megszerzett tapasztalatokkal segítsem az óvodapedagógiai munkát. Most zárul egy kapu, de remélem, nyílik másik. Igyekszem észrevenni és elfogadni. Kicsit szeretnék önmagamra is jobban odafigyelni: jógázni, megtanulni az üvegfestést, vonzanak a mandalák, szeretnék ismerkedni a kristálygyógyászattal, masszírozni, zenét hallgatni, olvasni. Szeretnék sokat lenni a családommal, gyönyörködni a sok szépben, ami körbevesz, a természetben, a hegyekben és vizekben. Szeretném elérni a számomra oly fontos testi-lelki-szellemi harmóniát.