Halász László 1937. május 23-án született Kisújszálláson. 1965-ben nősült Tatán, és ekkor még az Almásfüzitői Timföldgyárban dolgozott hegesztőként. 1966-ban megszületett László nevű fia, majd 1967-ben családjával együtt Százhalombattára költözött – a C épület egyik lakásába –, és a Dunai Kőolajipari Vállalatnál állt munkába, mint minősített hegesztő. Ambiciózus, kollegiális személyiségként szerették, tisztelték munkatársai, irányítása alatt számosan tanulták ki a szakma fortélyait. Szabad idejében gyakran kijárt a lőtérre, jó céllövő volt. Az olajfinomító legtragikusabb napján, 1968. október 16-án szolgálatban volt. Az AV-2 üzem visszaindításakor bekövetkezett robbanáskor – többedmagával – azonnal a sérültek segítségére sietett, de egy újabb robbanás során ő maga is súlyosan megsebesült. A Honvéd Kórházba szállították, ahol még három napig élt, 1968. október 19-én halt bele sérüléseibe. Halálának elsődleges oka légútjainak megégése volt.

Felesége kérésére Szőnyben temették el. Özvegyét és árván maradt fiát a DKV évtizedekig támogatta anyagilag és erkölcsileg. Felesége soha többet nem ment férjhez, 2005-ben halt meg, de 1994-ben még megélhette lányunokája – Noémi – születését, akinek születésnapja egybeesik a nagyapa elhunytának dátumával. Halász László a mai napig a család otthonában lakik, amelynek ablakából most már az édesapjáról elnevezett parkra lát.

Fodor János 1932. szeptember 7-én a Fejér megyei Igaron született. Miután kitanulta az ács-állványozói szakmát, a 26-os Számú Állami Építőipari Vállalat dunaújvárosi telephelyén helyezkedett el, 1960-ban, a vállalattal együtt érkezett Százhalombattára. Szinte minden ipari, illetve lakóépület magán hordozza keze nyomát. Szabadidejében az óvárosi és dunafüredi családi házak tetőszerkezetét, kerítését készítette.

1966-ban nősült Igaron és két évre otthon is maradt, majd 1968-ban újra visszatért a százhalombattai építkezésekhez. Két gyermeke született, Éva 1967-ben és János 1971-ben. Ritkán látta őket, mert sokat dolgozott és munkásszáláson lakott, a családegyesítésre 1974-ben került sor, amikor mindannyian Százhalombattára költöztek.

1980. február 20-án reggel, a mai nevelési tanácsadó és a bölcsőde építéséhez szükséges panelelemek rakodásakor az egyik tartókapocs kiszakadt, és a több tonnás paneldarab lezuhant. Ketten álltak alatta, Fodor János és egy kollégája. A kollégának sikerült megmenekülnie, de Fodor Jánosra rázuhant a panel elem. Szinte minden belső szerve szétzúzódott, a baleseti sebészeten öt órás műtéttel próbálták megmenteni, de nem sikerült.

A balesetet és a halálhírt először nem merték közölni gyenge egészségű feleségével, akit ezek után le is százalékoltak. Így kellett felnevelnie árván maradt – akkor 12 és 8 éves – gyermekeit. A cég ugyan eltemettette Fodor Jánost, de egyéb módon a továbbiakban nem támogatta a családot.

A híres "Fodor brigád" a haláleset után felbomlott, mert a csapatnak Fodor János volt a mozgatórugója. Mindig, minden körülmények között kiállt munkatársaiért, még a kényszerpihenők alatt is kijárta, hogy legyen munkájuk és így fizetésük.