- A városi legendárium szerint az egykori tanuszoda az építési terveken tűzi víz-tározóként szerepelt. Azt mesélik, a város és a nagyvállalatok vezetőinek, úszósportot támogató munkatársainak "trükkje" volt, hogy abban a medencében elindulhasson a százhalombattai úszás-oktatás.

- Hála és köszönet az "öregeknek", akik elindították a battai úszóéletet! Ötödikes voltam, amikor a szüleim beírattak Szalai Jánoshoz, azaz Jancsi bácsihoz úszni tanulni. Edzegettünk, megyei bajnokságokra jártunk. Már egy bronzérem is nagy sikernek számított. Nagy ugrás volt, amikor idejött Csinger Márton és elültette a profizmus magját. Nyolcadikig a DKSK-ban úsztam, utána Győrben tanultam és ott folytattam még 2-3 évig. Közben tettem egy kajakos kitérőt, aztán mindent abbahagytam. 17 éves voltam és egy csomó minden foglalkoztatott. Víztechnológusként végeztem a középiskolában, és amikor hazajöttem, a finomítóban kezdtem dolgozni, de nem tetszett a műszakozás. Akkor kezdtem kicsiket tanítani. Elvégeztem az úszómesteri, később a segédedzői képzéseket, majd a Testnevelési Főiskolán az edző szakot. A középiskolában kitanultam a vízkezelést, a kémiáját, biológiáját, valamint a folyamszabályozást és a vízgazdálkodást is. 1986-ban épült a városi strand, elvállaltam a műszaki munkatársak vezetését. Emellett másodállásban továbbra is edzősködtem. Annyi haszna mindenképpen volt a középiskolás tanulmányaimnak, hogy engem a mai napig nem lehet becsapni a klóros, opálos vízzel kapcsolatban.

 

- Gondolom, a városi strand az ötven méteres medencével új lehetőségeket is nyitott.

- Jobbak lettek a feltételek, sátrat kapott az 50 méteres medence, aztán megnyílt a Szalai János Uszoda is. ’93-ban vezetőedző lettem, de voltak tanítványaim is, például Bodrogi Viktor. Abban az évben született a fiam, Krisztián, aki szép sikereket ér el úszásban, majd két évre rá a lányom, Kincső, aki inkább táncolni és rajzolni szeret. Én pedig főállásban hajcsárkodtam egészen 2008-ig, amikor a VSZK víztechnológusa lettem. Amikor szóba került az új uszoda, még jobban benne akartam lenni, hogy olyan rendet és tisztaságot teremtsek, mint amilyet Svájcban, Németországban és Ausztráliában is láttam. Hajnalban továbbra is tartottam edzéseket, aztán egész nap dolgoztam az üzemeltetésen, majd este edzettem megint.

 

- Közben az úszósport szervezeti hátterében is egyre nagyobb szerepeket kapott.

- 2001 óta a Pest Megyei Úszó Szövetség elnöke vagyok, és 2003 óta a Magyar Úszó Szövetség elnökségében is dolgozom. 2009-ben eldőlt, hogy Budapesten lesz az Európa-bajnokság. Ruza József, a szövetség főtitkára megkérdezett, elvállalnám-e a vezető koordinátori teendőket. Tudtam, nem edzői, hanem szervezői feladatok várnak rám. Két hétig gondolkodtam rajta. Végül elvállaltam. 2010. februártól decemberig tartott a háttérmunka, de még a mai napig vannak teendőim az Eb-vel kapcsolatban. Nagyon jó játék volt! Iszonyú sokat tanultam, kapcsolatokat építettem, átláttam a kisvárosinál sokkal nagyobb mértékű szervezet működését. Előnyöm, hogy tudok "edzőül" és "műszakiul" is, én tolmácsoltam a mérnök és a versenybíró között. Az Eb után visszajöttem, és azóta itthon edzősködöm.

 

- Bodrogi Viktorral eljutottak a 2000-es olimpiára Sydney-be, mesélhetne erről!

- Térjünk vissza ’97-98-ra! Egyre jobbak lettek a körülmények, egyre nagyobb lett a szakosztály. Edzőtáboroztunk, mindenkinek javultak az eredményei. Míg ’95-ben a MÚSZ rangsorában még tömegsport kategóriában voltunk, mára 6. helyen áll a battai úszósport, ami azt jelenti, innen már kerülnek ki versenyzők nemzetközi megmérettetésekre is. Viktoron látszott a tehetség, együtt edzőtáborozott a válogatottal. Az első kiugró sikert 2000-ben érte el az ifjúsági Eb-n, ahonnan 1 arannyal és 2 ezüsttel tért vissza. Így kerülhettünk ki Sydney-be. A következő évben még mindig ifi korú volt, akkor 4 aranyat és 1 ezüstöt szerzett az Eb-n, és 6. lett a VB-n Fukuokában. Aztán kiment Amerikába tanulni. Ott teljesen másképp dolgoznak. Formába hozzák a sportolókat a tavaszi egyetemi bajnokságra, utána viszont a tanulásra, a vizsgáikra kell koncentrálniuk. A nyári edzéseket még együtt csináltuk itthon. 2004-ben még sikerült rajthoz állnia Athénban.

 

- Állandóan azt hallani, hogy a pénzre hivatkoznak, ha nem úgy szerepel egy sportoló, mint szeretnénk. A tehetség és a szorgalom miért nem elég?

- Sok munkával egy bizonyos szintig tehetség nélkül is el lehet jutni. Régen elég volt vagy a tehetség, vagy a szorgalom. Most már mindkettő kell és a pénz is. El kell vinni a sportolókat edzőtáborokba, megmérettetésekre. Azért sportolnak, hogy megmutassák, mit tudnak, hogy versenyezzenek. Egy idő után külföldre is kell menni, hogy másokkal is megmérkőzhessenek. Nekem meggyőződésem, hogy szükség van magaslati edzőtáborra is. 1500-2000 méter felett nagyon fontos biológiai folyamatok zajlanak le a sportolóban, a vérkeringésében, amelyek kedvezően befolyásolják a teljesítményét. A táborok azért is jók, mert ott találkozik egymással jó néhány edző, van idő a beszélgetésre, osztjuk az észt egymásnak.

 

- Nincs féltékenység a trénerek között?

- Amióta mindent meg lehet találni a neten, már nincs. Nálunk az edző pénze a versenyzője sikerétől függ. Például Svájcban egészen más a vezérlő elv: járjanak sokan versenyezni, szeressenek sportolni. Ott akkor kap fizetésemelést az edző, ha elvégez egy újabb továbbképzést. Az állam is nagyobb összeggel vesz részt a sportéletben. Összehasonlíthatatlan, talán nem is a legjobb példa. Az egész világon egyre iszonyatosabb pénzeket tolnak a sportba. Magyarországon ez nem így van. Százhalombatta egy sziget az országon belül. Itt sokkal jobb a támogatottsága a tömeg- és a versenysportnak is.

 

- Az olimpiáról, a hangulatáról, a felfordulásról még mindig nem mesélt!

- Az edzők és a versenyzők dolgoznak az olimpián, számukra az is olyan verseny, mint a többi. Nagyobb a médiafelhajtás, de ettől el kell tudni vonatkoztatni. Akinek ez nem sikerül, nem tud jól teljesíteni. Persze az is más, hogy például Sydney-ben tizennyolcezer ember előtt kellett szerepelni. Magyarország nagyon el volt kényeztetve a sporteredményeket illetően, aki második helyezést ér el, már nem számít. Igaz, ez a szemlélet lassan változik, mivel egyre kevésbé érünk el jó eredményeket.

 

- Mostanában kikkel foglalkozik edzőként?

- A városban már a nagycsoportos óvodásoknál is a közoktatás része az úszás, ami nagy költségekkel jár. Az önkormányzat fizeti a szülők helyett. Sokan természetesnek veszik, pedig igazi kuriózum! Délután nagy létszámú tehetséges gyerek úszik, aztán a verseny-előkészítői és a versenyzői csapatok. Ők már napi két edzést tartanak, köztük vannak a profik. Vértesi Tamás, Bodrogi Viktor és én edzem őket. Teamben dolgozunk, mindenkinek megvan a saját területe. Egyre inkább ebbe az irányba megy az edzői munka.

 

- Van szabadideje? Szokott például úszni a maga örömére?

- El tudnék viselni egy fél éves pihenőt, de azt nem lehet. Négy-öt napos családi kikapcsolódást tervezünk vidékre a barátainkkal. Nagyon jó egy kicsit az erdei zsongást hallgatni és nem az uszodait. Félévben, ha egyszer úszom, pedig a lehetőség adott. Talán épp ezért. Órák hosszat hallgatom a csobogást, és már nem kívánom. Nyáron a Balatonban vagy a tengerben azért elég sokat úszom. Télen pedig síelni szeretek. Nagy ritkán találok egy jó könyvet, akkor szeretek olvasni.

 

- Mik a hosszú távú tervei?

- Szeretnék független lenni és hobbiból edzősködni.

 

- Kit ajánl következő beszélgetőpartnernek?

- Egyszerű lenne a helyi sportéletből ajánlani valakit, de van egy fantasztikusan nagy tudású, széles látókörű ismerősöm, aki bár nem Battán lakik, mégis ezer szállal kötődik a városhoz. Ő Kürti Sándor, a Kürt Zrt. elnöke, aki nem mellékesen kiválóan síel.