Idetartozik az akkumulátor, az egyéb kőolajtermék, az elektromos és elektronikai berendezés, a gumiabroncs, a reklámhordozó papír és – ami a leginkább érinti a hétköznapjainkat – a csomagolás.
A tervek szerint a tarifák a következőképpen alakulnak. A gumiabroncs termékdíja kilogrammonként 32, a műanyag csomagolásé 28, míg az alumíniumcsomagolásé 16 forint. Az újrafutózott gumiabroncsok után nem kell megfizetni a termékdíjat, ha a felhasznált gumiabroncs után újkorában megfizették azt. A reklámhordozó papír után kilogrammonként 52 forintot, a szórakoztató elektronikai cikkek és a rádiótelefonok után pedig - szintén kilogrammonként - 100 forintot kell fizetni.

Az intézkedés célja a 75, az energetikai célra nem alkalmas termékeknél pedig a 100 százalékos visszagyűjtés. Egyes hipermarketekben már van lehetőség az üveg mellett a PET-palackok és az alumíniumdobozok pénzért történő visszaváltására. A vásárlók állítólag szívesebben cipelik akár messzebbre is a visszaváltható csomagolást, ha pénzt kapnak érte, mint a közelben felállított szelektív szigetre.

Az új elképzelés szerint ezentúl a központi költségvetésbe befolyó termékdíjnak kell fedeznie a hulladékgazdálkodás irányításának és fejlesztésének adminisztratív és a szennyezés megelőzésének, valamint kompenzálásának tárgyi költségeit. Vagyis maga a szennyezést kibocsátó termelő illetve kereskedő biztosítaná a hulladékfeldolgozás forrását. A kormányzat évente 45-50 milliárd forint bevételt remél a jelenlegi 20-25 milliárd helyett.

Ennek egy részéből gazdálkodna az újonnan felálló Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ). Létrehozásával egy kézbe kívánják vonni az eddig közel ötven cég által, piaci alapon végzett tevékenységet, ami azonban ezen vállalkozások, köztük például az ÖKO-Pannon Kft. megszűnését jelentheti. A hulladékgazdálkodó cégek amiatt is aggódnak, hogy ha a termékdíj a központi kasszába kerül, semmi sem garantálja, hogy valóban erre a terület forog majd vissza. Ez pedig a már működő rendszer összeomlásához is vezethet. A hulladékgazdálkodás egyik legsürgetőbben megoldandó problémája, hogy rendszerint óriási távolságokat kell megtennie a begyűjtött szelektív hulladéknak, amíg a feldolgozó üzembe ér, vagyis, amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon.

Mi, fogyasztók mindezen változásokat a csomagolt termékek drágulásán, jó esetben a visszaváltható csomagolás bővülésén fogjuk megérezni. A legjobb, amit tehetünk, hogy kiszolgáljuk a rendszert, és még nagyobb odafigyeléssel szelektálunk. Felmérések szerint az országban mintegy nyolcmillió lakos számára elérhetők gyűjtőszigetek. A lakosság 68 százaléka vallja magáról, hogy szelektíven gyűjt, bár a valóban különválogatott újra felhasználható hulladékmennyiség jó, ha ennek felét igazolja. Az ellentmondás oka az is lehet, hogy még mindig sokan nem tudják, mi mindent lehet szelektíven gyűjteni. A tetrapack dobozok esetében például igen alacsony a visszagyűjtés aránya.

Százhalombattán kiemelten fontos az újrahasznosítható hulladék kiválogatása, mivel lassan a végére érünk szeméttelepünk befogadó kapacitásának. Nemrég elemzők vizsgálták a város kommunális hulladékát, és abban 60 százaléknyi további hasznosításra alkalmas anyagot találtak.