A CR-V, már közel 14 éve nagyjából változatlan formában vadászik azokra a Honda függőkre, akik a SUV-ok palettáján keresgélnek egy terepjárónak látszó tárgyat. A negyedik ráncfelvarrásig a mindenféle érzelmi behatásoktól mentes formajegyek, sem a forgalomban, sem pedig a szalonban, nem rázták meg túlzottan a szemlélőket. A 2009-ben piacra dobott Honda CR-V, a design területén már némi emocionális elemeket is kapott, a 2010-es változatot pedig még tovább "idegesítették", de ettől még komolynak tekinthető sebészi beavatkozásról nem tudunk beszámolni.

Az 1997-es változat már a születése pillanatában is belesimult a nagy átlagba, az eltelt idővel azonban szinte láthatatlanná vált, bár érdekes módon megőrizte a maga finom eleganciáját, és nem utolsó sorban a vásárlók kegyeit is. A mostani, ötödik generációs modell tágas és kétségbevonhatatlanul kényelmes utastérben sincs semmi felhajtás. A kicsit ódivatúnak tűnő, elegáns, és igényes belső, egy patinás angol klub hangulatát hozza, és a kicsapongásoktól mentes állandóságot sugallja. A formavilág, különösen az autó orr részének átalakulásával, lényegesen harcosabb, szerethetőbb benyomást kelt, mint a régebbi, jellegtelen arculat. Egy dolog azonban biztos, akik megengedhették maguknak ezt az olcsóságra sohasem törekvő autót, nehezen váltanak, még ha van ennél divatosabb, jobban felszerelt és a terepen nagyobb szabadságot biztosító konkurense az egyre szélesedő kínálatban. Persze azért jó lesz vigyázni, bár a Honda tulajdonosok még mindig márkahűség jelképei.

Az igényes kidolgozású, bőr belsőhöz, a mobiltelefont is kezelni képes hifi rendszer, az USB csatlakozó, a kétzónás klíma, a finoman hangolható szellőzőrendszer, ...és mérsékelt számú tároló rekesz is jár. Az ergonómiával sincs gond. Legyen az a kényelmes üléspozíció beállíthatósága, vagy a kezelőszervek helyének kialakítása, mindent átgondoltan és sallangoktól mentesen oldottak meg. Az utastér valóban öt személyes, és egy nagyon jól kihasználható és variálható 540 literes - fürdőkádnyi méretű - csomagteret is kapunk a CRV-vel. Tulajdonképpen ezt a matuzsálemi kort megélt csomagolásba bujtatott autót, sikerült folyamatosan tökéletesíteni, és mindig a vásárlói rétege aktuális elvárásaihoz igazítani. . . ráadásul sikeres piaci szereplővé tenni. Tehát nézzük, mit tud a CR-V, amivel megőrizte a SUV-ok piacán kivívott pozícióját.

A kulcs elfordításával egy kulturált járású, környezetbarát 2.2 literes, Euro 5-ös i-DTEC dízel erőforrást kelthetünk életre, ami egy kicsit lejártnak tűnő 5 fokozatú automata váltón keresztül adja át a nyomatékot az elektronikusan vezérelt öszkerékmeghajtás irányába. Azért az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy nem holmi kukoricadaráló karját kell D-be tenni, hanem egy egész tempósan kapcsolgató automatát akasztottak a motor végére. A karon, egy kis gombot is találunk elrejtve, amit ha megnyomunk, rögtön lenyúl két további fokozatot, és a harmadiknál az istennek se vált feljebb, ami mondjuk terepen jó lenne, ha egy gyenge pillanatunkban elfelejtenénk, hogy ezt az autót nem oda gyártották. Valamire biztos jó ez a funkció is, de a 350 Nm-es nyomatékkal a háttérben, a CR-V valahogy megbirkózik az emelkedőkkel. Talán a havas csúszós hegyi utakon lehet valami létjogosultsága. Én személy szerint jobban örültem volna, ha a gomb megnyomása után kézi üzemre kapcsolna a rendszer, de ez jelen esetben nem játszik, tehát marad az automata. Amúgy meg jól, és gyorsan vált, tehát leszámítva, hogy jobban szeretem a kézi váltót, semmi baj nincs vele.

Szóval a 4x4-es lehetőség ne tévesszen meg minket. Bár jeges, csúszós úton, sítúrákhoz, vagy a havas emelkedők legyőzéséhez, egy jól megválasztott téligumival igazán meggyőző előnyhöz jutunk a kétkerékhajtású autókhoz képest, a kátyús dágványos földutakat most rögtön elfelejthetjük, mert az első pár méteren belül lenullázhatjuk a komplett kipufogórendszert majd a mindenféle alacsonyan levő szerkezeti elemeket is. A tervezők feltehetőleg egy percig sem gondolták, hogy ezzel az autóval holmi off-road –os terveket dédelgető réteg fog megjelenni a CRV vásárlók táborában, ezért a futóműben leginkább a jól bevált Honda személyautók elemei köszönnek vissza. Ebből adódóan azonban, a szabadidős építési mód ellenére egy kimondottan sportosan vezethető autó lett a végeredmény. A küszöb lehet, hogy magasabban van az átlagnál, de ha a kekec firkásznak nem hisznek, hajoljanak le és rögtön látni fogják a leverhető alkatrészek listáját. A CR-V-re mindenféle rosszindulat nélkül pláne igaz az a régi terepes bölcsesség, miszerint is a terepjárót arra találták ki, hogy lényegesen messzebb tudjunk vele elakadni, mint egy normál utcai autóval. Az elektronika által vezérelt hajtáslánc ugyanis lényegesen többet tud, mint amennyit az átlépő magasság megenged. Tehát csak óvatosan a felfedező kedvvel!

Cserébe egy olyan közel 4.5 méter hosszú összkerekest kaptunk, amivel emberes versenytempót is diktálhatunk, hiszen a már említett futómű, - egy igazi Hondához illő módon - az aszfalton van otthon. De ott nagyon! A 2010-es változat futóművét komolyan áthangolták. Javítottak a lengéscsillapítás és rugózás összhangján, változtattak a kerékdőlésen, a futómű geometrián, és a zajcsillapítást is tovább javították. A CR-V így egy igazán sportos SUV-vá nőtte ki magát, bár a kettőkettes dízel, és a 2010-től belépő "ötgangos" automata összeházasítása nem okvetlenül erre utal.

Természetesen ebben a modellben is jelen vannak a Honda innovatív fejlesztései. Ilyen például a távolságérzékelő radarral kombinált védelmi rendszer is. Amennyiben kíváncsiak vagyunk a működésére, érdemes provokálni egy kicsit a CR-V-t. Konkrétan, ha belemenősen, néhány centit hagyva zuhanunk rá az előttünk poroszkálóra, készüljünk fel némi fékezésre, meg övrángatásra, hiszen autónk nem feltételezvén rólunk, hogy agresszív idióták lennénk, inkább arra tippel, hogy elaludtunk, vagy nem figyeltünk eléggé... persze tévedni honda dolog. A lényeg, hogy a beépített radar, a hozzá csatolt ráfutás érzékelővel, és egyéb védelmi rendszerekkel, nem tolerálja, ha a másik fenekében autózunk, így rögtön fékez és megcibálva az övet "bekapcsolja az ébresztő funkciót", még némi időt adva a beavatkozásra. Hosszú, fárasztó utakon, vagy tejföl sűrűségű ködben autózva bizony életet menthet ez a rendszer! Amennyiben normálisan közlekedünk, a kultúrált járású, csendben zümmögő dízel, városon kívül 5.7-6.2 liter gázolajjal is beéri, míg a budapesti forgalomban nagyjából 7.5 liter körül fogyasztott a Honda SUV-ja. Ez, egy ilyen méretű és képességű autótól tiszteletreméltó teljesítmény.

A kutakodás végén, rá kellett jönnünk, hogy ez a visszafogott design, az elegancia, a hatalmas tér és a műszaki tartalom lehet a piaci sikerek hátterében. Ugyanis ebben a már olcsónak nem mondható kategóriában sokan vannak úgy, hogy nem szeretnének túlzottan kitűnni, de a műszaki tartalomnak, a megbízhatóságnak és a stílusnak, na meg a márka által képviselt imagenak, komoly súlya van a választásnál. Aki a biztonságra is odafigyel, az tudni fogja, hogy már a régebbi változat is öt csillagos törésteszttel büszkélkedhetett, sőt a Honda gyalogos elütések terén nyújtott védelmi képességei is kimagaslóan jól alakultak. Ja, és nagyon jó érzés egy ilyen autóval közlekedni.

....amúgy meg ki tudja!?