A vérnyomás definíció szerint az a nyomás, amelyet a szív összehúzódásának következtében a vér az ér falára kifejt. Az erek falán mérhető nyomás a vérkör különböző részein a szívtől való távolság és az erek vastagságának függvényében változik. Az általános orvosi gyakorlatban vérnyomás alatt a bal felkar artériájában a szív magasságában mért nyomást értjük.
A vérnyomás az idegrendszer pillanatnyi állapotától és a fizikai aktivitástól függően egészséges embernél is állandóan változik a nap folyamán.
A "normális" vérnyomást bonyolult szabályozórendszer tartja fenn, az ingadozást külső hatások, például idegi terhelés, fizikai aktivitás, a szervezetben keletkező anyagok, illetve az idegrendszer befolyásolja. Ha ez az egyensúly felborul, átmenetileg vagy tartósan "magas vérnyomás" diagnosztizálható.
Hogyan mérik a vérnyomást? Mi a szisztolés és a diasztolés érték?
Az első, az úgynevezett szisztolés vérnyomásérték, amely a szív összehúzódásakor, minden egyes alkalommal az érrendszerbe löki a vért, és ezzel egy "csúcs" nyomást hoz létre. Amikor a szív izomzata elernyed és a következő adag vért befogadja, a verőerekben a nyomás állandó marad. Ez biztosítja, hogy a szervek és a szövetek vérellátása egyenletes legyen. A második érték, a diasztolés vérnyomás, az úgynevezett "per érték", amely egy adott időpontban jellemzi az egyén vérnyomását. Egyszerűbben megfogalmazva a szisztolés és a diasztolés érték nem más, mint az artériákban keringő vér nyomásának a maximum és minimum értéke.